Utazás

Mit kerestem New Yorkban?

Jó pár hónappal ezelőtt találtam egy rendezvényt, ami annyira jónak tűnt, hogy azt éreztem mindenképpen ott kell lennem. A lelkesedésem két teljes másodpercig tartott, mert utána megláttam, hogy a belépő 1000 és 10.000 dollár között van (két napra.) Még átküldtem barátnőmnek a linket, sírjon ő is velem, hogy hova nem jutunk el. Végül ő bölcsen azt mondta, hogy ha ott kell lennem, ott leszek. Ez elég jól hangzott, viszont aztán inkább kiléptem az oldalról, nem akartam tovább fájdítani a szívem.

A média pass zsákutcának tűnt, mert csak hírlevélre engedett feliratkozni. Szinte el is felejtettem az egészet, amikor Mexikóban egyszer kaptam egy emailt, ahol azt írták, hogy mivel már csak 2 nap van a rendezvényig, egyre olcsóbbak a jegyek. Ekkor ismét írtam a barátnőmnek, hogy na jó oké, most totál hülyének fogsz nézni (5 napja voltam csak Mexikóban, semmit nem láttam még belőle) de ha ingyen megkapom a jegyet, akkor üsse kavics, elugrok New Yorkba. Ő meg már megszokta, hogy mindig valami őrültséget csinálok, és azt mondta igazam van, ki ne hagyjam. 

Ezután következtek az idegtépő emailezések. Ilyenkor általában minden létező honlapon megtalálható címre küldök egy emailt. Megírtam nekik, hogy médiás pass érdekelne. Persze jött a válasz, küldjem el nekik a felsőfokú újságíró végzettségem. Ami ugye nincs. De persze nem adtam fel. Szóval elmeséltem, hogy hol “dolgoztam” eddig médiásként (Lisszabon, Dublin, plusz honlapok, blog, stb.) Nem úgy tűnt, hogy az illető meg van győzve, de eközben egy másik email úgy tűnt célba ért, és azt mondták, hogy oké felírnak a listára, a Madison Square Garden bejárata mellett át tudom venni a belépőmet. 

Ez az a pont, amikor soha nem hiszek a szememnek, és általában addig nem is merek örülni, míg meg nem kapom a saját kezembe. Szóval gyorsan foglalnom kellett másnapra egy repjegyet. Persze a nagy izgalomban valami noname repjegy portálon foglaltam be, és 5 órán át semmilyen visszaigazolás nem érkezett arról, hogy hova tették a pénzem. Ekkor ismét el kellett kezdenem minden email címre írogatni… Magyarul egy teljes napom Mexikóban azzal telt, hogy ezt szerveztem. Nem csoda, hogy alig láttam valamit belőle. 

A csavar a történetben, hogy valami isteni sugallat miatt, beírtam a keresőbe, hogy kamu jegyek a Synergy Global Fórumra. Mert felmerült bennem, hogy nehogy olyannal levelezzek, aki nem is létezik. Ekkor kiderült, hogy vannak ingyen jegyek másnapra, ezzel a kóddal: BUSINESSES. Ám én hiába próbálgattam, nem működött. Viszont aki rá van szorulva a wifi jelszavak feltörésére, az nem adja fel könnyen. Ezért kipróbáltam a BUSINESS szóval is. És működött. Bárhova foglalhattam vele ingyenes jegyet, így a 3. sorba sikerült is, a VIP szektorba. Igazából ekkor már nagyon jól szórakoztam azon, hogy egész profi leszek az ingyenes belépők megszerzésében. 

És akkor a Synergy Global Forum.

Őszintén kevés ennyire rosszul megszervezett rendezvényen voltam. Azzal kezdődött, hogy nem volt normális wifi hozzáférés. Ami szerintem egy ilyen rendezvényen nélkülözhetetlen. Beszéltem pár kiállítóval, nekik sem volt, pedig hát nekik a munkájukhoz kell. Az a poén, hogy az emberek egyszerűen beletörődtek, hogy ha nincs, akkor nincs. Viszont én úgy döntöttem, hogy a végére járok. Mivel a szervezők közül senkit nem lehetett megtalálni, így egy biztonsági őrtől kértem tanácsot. Aztán jött még egy, meg még egy… A végén nagyjából 4-5 biztonsági őr vett körül, nyomkodták a magyar telefonom. Én meg elmagyaráztam nekik, hogy mennyire fontos egy ilyen rendezvényen a jó wifi. Elvégre ez is a megítélés része lesz. Ezután az történt, hogy az egyik biztonsági őr újraindíttatta a routereket a Maddison Square Garedenben, és láss csodát, lett ingyen wifi. 

De nem voltak pl jók a konnektorok, nem tudtuk feltölteni a laptopokat. Amelyik konnektor működött, az a földön volt. Így az öltönyös üzletemberek sorra ültek végig a földön. Nem kaptunk semmilyen beígért extrát, sajtóanyagokat, semmit. Szóval azon kívül, hogy az első sorokba ülhettünk, semmi különbség nem volt az 1000 és a 10.000 dolláros jegyek között. Eléggé örültem, hogy nem fizettem érte. 

A végén pedig semmilyen búcsú szöveg nem volt. Egyszerűen lement az utolsó előadó a színpadról és kész. 

Aminek viszont nagyon örültem, hogy hallhattam élőben Sir Richard Bransont, Simon Sineket, Guy Kawasakit, Steve Forbest, és persze Gary Vaynerchuk-ot. Egytől egyig fantasztikusak voltak. Számomra különösen nagy élmény volt, mert mikor Ausztráliában beadandókat kellett írnom az egyik témája pont a Virgin Group volt, a másikhoz pedig Simon Sinek előadásait használtam fel. Kicsit szürreális, hogy hogyan is kerültem bele abba a világba, amiről 2 évvel ezelőtt még csak a dolgozataimban találkoztam. De hát ilyen ez, ha kinyílik a világ és teszel is az álmaidért! 

www.synergyglobal.com

Olvass bele!

Leave a comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..