“Tegnap olvastam el az Óceán, palackposta, mézeskalács c. regényedet és úgy éreztem írnom kell neked. Elsőként KÖSZÖNÖM! Csupa nagybetűvel, és még így sem tudja kifejezni, azt a hálát, amit érzek. Egyszerűen fantasztikus lett, teljesen összetört és a végére összerakott Maud története. […]

Most jöttem haza, egy hasonló utazásról, amelyben Maudnak is része volt, teljesen összetörve és összezavarodva, így minden sorod összetört. Magyar szakos vagyok az egyetemen, hát sok könyvet olvastam már, de még Joyce Ulysses-én is könnyebben rágtam át magam. Minden fejezet és sokszor oldalak után le kellett tennem a könyvet, hogy kisírjam magam majd újra összeszednem… Félelmetes volt, amikor odaértem, ahhoz a részhez, amikor megjelenik Maud múltja… és megcsörren a telefonom és az én saját múltam telefonál. Nem vagyok még erős ahhoz, hogy meglépjem azt, amit már tudom a könyv hatására, hogy kell… de ahogyan Maudnak idő kellett, még talán nekem is… de legalább tudom már mi a helyes. Minden soroddal a lelkembe hatoltál! Összetörtél, megmentettél és megadtad a reményt!”

– Barbi

“Ez a könyv számomra nem a szerelemről szól, legalábbis nem egy bizonyos személy iránt – sokkal inkább arról, hogyan szeresd önmagad azokkal a zsákutcákkal, rossz döntésekkel és hibákkal együtt, amelyek következményének te magad vagy az elszenvedője. Amikor a biztonságos falak összeomlani látszanak, te pedig csak állsz, kezedben azzal az utolsó, rossz helyről kihúzott téglával… Azt mondja, hallgassunk arra a titkos belső hangra, figyeljük a belső iránytűt, mert valójában mindig a jó irányba mutat. Hogy legyünk őszinték – főképp saját magunkkal. Hogy mindent meg kell élnünk, és nem csak fél szívvel. Mindent.”

– Kata

“Elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy alig bírom letenni. Nem tudom azt mondani, hogy ez egy szerelmes regény. Persze a szerelem nagyon fontos mozgatórúgója az eseményeknek, de nem szokványos módon. Tulajdonképpen ez az ami igazán megtetszett, az őszinteség, ahogy a főszereplő képes bevallani saját hibáit, érzéseit, bizonytalanságát. Nagyon érdekesek a mellékszereplők saját történeteikkel, szívesen hallanék még róluk. :) Összességében, mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy szépen megírt, modern történetet olvasni, arról, hogy néha a legnehezebb dolog, őszintének lenni önmagunkhoz.”

– Ildi

“Volt oldal, ahol konkrétan azt éreztem, na ezt Timi nekem írta, hogy térjek már észhez. Néha megsimogattam az arcom: nem fáj már a sok pofontól, melyeket a felismerések okoztak? Volt olyan rész, ahol szégyen fogott el, mert bevillant: mit teszek én az álmaimért? Semmit. Eddig. De hála Timinek és regényének, van rá esély, hogy újrakezdjem. Újra elkezdek tenni az álmaimért. Mindegy, hogy mit, csak cselekedjek. És kiderüljön: merek-e kockáztatni, és elmenni a szakadék szélére, és fejest ugrani valami újba, vagy sem?”

– Széni