„Így ismeretlenül is köszönöm, hogy összetörtél. Hogy megmutattad, hogy más szembogarából is kikopik néha a fény, hogy más üveggyöngyét is megtaposták már, hogy mind zavarosan szálló szappanbuborékok vagyunk a tarka szélben, tétovák és bátrak. És mind hasonló dolgokra vágyunk, titokban, a szemétkupacok és foszlott szélű pokrócok alatt.”
– Kata

„Apró kis dolgokra estem ettől a könyvtől, majd minden apró darabom elment messzire, egy távoli múltba, távoli eseményekhez, és újra átéreztem az egészet. Az érzések le vannak írva, ahogy éreztem, de sose írtam le igazából. Nem egyszerű szembenézni ezzel, de valahogy mégis csodálatos.”
– Christine

„Mikor látták nálam a könyvet és rákérdeztek, hogy mit olvasok, akkor nem igazán tudtam meghatározni a műfajt vagy megfogalmazni, hogy miről is szól, így csak annyit válaszoltam: „Vers prózában.”. Számomra legalábbis az volt. Gondolatok, melyek olykor megérintettek, máskor elgondolkodtattak vagy csak egyszerűen elvezettek egy másikhoz. Sokkal jobban tetszett, mint a Gipsz égbolt, bár nem tudnám megmagyarázni az okát. Talán jókor olvastam; talán már tudtam, hogy mire számítsak; talán számomra érthetőbb. Szívesen kézbe venném megint.”
– Gabi

„Nálam ez most betalált. Nem szabad egyszerre elolvasni, apránként kell ízlelgetni, és úgy nagyon finom.”
– Eszke

„Sokáig olvastam ezt a könyvet, mert bár nem volt hosszú, de számomra ez tipikusan az az olvasmány, amire rá kell hangolódni lélekben. A nagyrészét most pár nap alatt olvastam el, és mondhatom, ez a könyv bevéste magát az örök kedvenceim közé. Szinte minden sora darabokra tépte a szívem, és mintha a saját gondolataim olvastam volna. Mikor ilyen ritka kincsekre bukkanok, mindig egy kis megnyugvással tölt el, hogy vannak még ezen a bolygón hasonló lelkű emberek, és nem mindenki gyarló és kegyetlen. Köszönöm a szerzőnek, aki így leírta az általam leírhatatlan gondolatokat, és aki egy kis menedéket nyújtott nekem ezekben az ismételten nehéz és szívtelen időkben. Mindenkinek aki egy kis vigaszra vágyik, olvasnia kell.”

– Alessza