Inspiráció

Pihenő

Bárhol legyünk is a világban, valami miatt mindig egyedül leszünk. Nem találunk olyan embert, aki mindig azt gondolja, amit mi. Vagy mindig abban fedezi fel a szépséget, amiben mi magunk. És bármennyire félelmetes is ez, valahol így van ez jól. Hiszen rákényszerít arra, hogy tökéletessé formáljuk a belső világunkat. Mert ez az egyetlen pont, ami állandó. Ami fedezék, ami védelem. Rávenni másokat, hogy igyekezzenek úgy látni mindent, ahogy mi elvárjuk, felesleges időpocsékolás. 

A világot nekünk kell megérteni. Mindegy, hogy mennyire társas lény az ember. A dolgok esszenciáját, csak egyedül láthatjuk meg. Mintha a véredben forrná ki magát. A zajban nem születnek válaszok. El kell hagynod mindent. 

Most ez a csend tesz jót, és ki is kell használni. Kiváltáság ez. Ha felépül egy ilyen vár, az nagyon ritka. Csak érezni az arcodon a napsugarakat, és az eget bámulni addig, amíg kedved tartja. Nem von felelősségre senki. Nem kell válaszolni a hívásokra. Magamból élek. Az én elszántságomból, erőmből. A saját áldozataimból, a lemondásokból. 

Itt semmi sem egyetlen nap alatt épült. De vágytam erre, mindennél jobban. És azért tartok itt, mert nem adtam fel. 

Olvass bele!

Leave a comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..