Inspiráció

Egyszer minden történet lezárul

Egyszer minden történet lezárul. Még az is, amiről azt hitted, hogy tényleg örökre a bőröd alatt marad. Míg élsz, nem tompul, csak megszokod, hogy küzdesz az ellen, hogy ismét a felszínre kerüljön. Hogy ez tegye ki a napjaidat. Megszokod a mérget, mely éppen csak annyira pusztít, hogy képes legyél emberek közé menni. Hogy meg legyen minden egyes nap a kísértés, hogy folyton az arcodba nyomja az élet, nézd meg másoknak mennyire könnyen megy. És végül elhiszed, hogy egyedül te vagy a hibás ebben a rendszerben. Holott csak egyetlen bűnöd volt: te sokkal jobban éreztél, mint más arra képes lenne. Sokkal jobban szerettél. Sokkal jobban annál, mint amire más valaha is képes lenne. És itt most nem arról a fajta szeretetről beszélek, mikor megfogadod magadnak, hogy őt majd mindennél jobban, őt majd örökké. Itt arról beszélek, hogy beléd volt kódolva. Hogy néha olyan volt, mintha ezerszer több idegvégződésed lenne, és minddel egyszerre éreztél. Persze ezt a legtöbben úgysem értik meg. Hogyan is lennének rá képesek azok, akik soha nem lépték át magukat. Akik soha nem hoztak áldozatot, akik mindig inkább csendben tűrtek, minthogy kiálltak volna, és vállaltan ki merték volna mondani, hogy igen én őt még mindig szeretem! De talán mire az ember megérti ezt a végtelennek tűnő körforgást, mire süketté teszi magát azoktól, akiknek általában fogalmuk sincs arról, hogy miről is szól ez az egész valójában… na akkor aztán végre képes fellélegezni. Leszámolt a démonjaival, és egyedül vagy egy társsal, de mégis győztesen kerül ki a saját életéből. Az az igazi győztes, aki felvállal mindent. Aki háborúba indul, még akkor is, mikor minden egyes ember aki körülveszi nem ért semmit abból, amiről beszél. Csak magad miatt tedd meg, csak magad miatt győzd le magad! Mindenki más csak mellékszereplő. 

 

Olvass bele!

Leave a comment

Leave a Reply