Élet

Az első hét

Nehéz erről az egészről átfogóan írni. Kilépni a tökéletes komfortzónából, és gondolkodás nélkül fejest ugrani az ismeretlenbe. De közel egy évnyi tervezgetés után, most már nem lehet elmenekülni. Van itt valami más a levegőben, ami otthon csak mérgezett… az itt teljesen hiányzik. Mintha mélyebbeket tudnál lélegezni. Nem számít, hogy ki vagy, nem méregetnek. És az esetek 99%-ában mindenki segíteni akar. Persze én pont belefutottam abba az 1%-ba, aki nem. Egy “kedves” vodafoneos srác személyében, aki vagy 20 percen át végighallgatta a bénázásomat angolul, és csak ezután köszönt el, hogy: amúgy sziasztok. Na igen, a magyarok…

De persze nem ez számít. És sokkal több az ellenpélda. 

Már rögtön a reptéren galambok helyett papagájok repkedtek, és ezt valóban nem lehet megunni. Ugyanúgy, ahogy a tenyérnyi nagyságú pillangókat sem. Bár nem tudom még, hogy miért is húzott ide valami, de hálás vagyok, hogy hallgattam arra a belső hangra. Ki kellett szakadnom, abból a fogságból, mit magam köré kreáltam. Egy olyan életből, amiben csak az lehettem, aki voltam. Új térre volt szükségem. Új benyomásokra. Az óriás bambuszokra, és a folyóra, ahol ingyen hajókázhatsz egész nap. Az esőre, ami egy kicsit sem zavar, mert megtisztít végre mindentől. Nem kell többé a nyugtatók után kutatnom, nem kell félnem. 

Persze ez az egész így valahol még mindig zavaros. Hogy feladtam-e valamit, vagy mi is fog kisülni ebből. De aki nem kockáztat, az nem is nyerhet egyetlen csatát sem. 

Olvass bele!

Leave a comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..