Élet

Ahová lépek, ott varázslat

Egy ponton túl már minden megváltozik. Azt hiszem itt az ember tényleg képes igazán lélegezni. Nincs fölötted semmilyen nyomás. Nincs semmi, ami miatt aggódnod kellene. Egyetlen dolgod van: az átélés. Szerencsére még mindig nem szoktam meg a pálmafákat, a virágokat, a legfurcsább növényeket. Mintha minden nap nyaralnánk. Nem is tudom, hogy mi értelme az életnek máshogy. Az emberek vidámak, de ugyanakkor mindenki megérti, hogy itt dolgoznod és tanulnod kell a vízum miatt. Szinte mindenki egy cipőben jár. 

Azt hiszem, mikor először jöttem ki, még nem éreztem ennek az egésznek a súlyát. Azt, hogy egy új élet lehetősége hullott az ölembe. Nekem pedig egyetlen dolgom volt, menni a belső hang után, és csinálni. Akkor is, mikor már semmi erőm nem volt hozzá. Vagy mikor csak azt éreztem, hogy egy teljesen ismeretlenbe ugrunk fejest. 

A legnagyobb csodát pedig az adja, hogy nem tervezel előre. Csak viteted magad a sorssal. És az olyan emberekkel hoz össze, akiktől tanulhatsz. Rájössz, hogy ami ellen leginkább küzdöttél (hogy ne kelljen huszonakárhány emberrel együtt élni) az adja a dolgok igazi varázsát. Hogy kimész a konyhába és egyszerre készülnek varázslatos thai ételek és spanyol húsok. És mindenki úgy mozog a konyhában, mintha meg lenne komponálva. Vagy mikor teregetsz a kertben és hallod, hogy a spanyol lány tanítja furcsa angol kiejtéssel angolra a többieket. Miközben van aki függőágyban hallgatja ezt az egészet. Közben megjelenik valaki és füstölőt gyújt, meg igazi kókuszt kínálgat és gránátalmát. 

Nem volt kedvem ide jönni, ahogy iskolába se. Nem értettem mi érdekes lehet a különféle kultúrákban. Nekem az iskola másról szólt. De most egy hét után imádom az összes csoporttársam, mert hihetetlen, hogy milyen elszántság van bennük. Egy célja van itt szinte mindenkinek, hogy megtartsák a vízumot. És ezért képesek beülni az iskola padba, munka után késő estig. Néha persze fáradtabbak, de tényleg lenyűgöző, ahogy kiderül mennyire különbözünk. Brazilok, kolumbiaiak, spanyolok, svájciak. 

Mindezt a sok élményt, amit leírni sem lehet… Egyetlen dolognak köszönhetem, hogy félelem nélkül mentem a szívem után. Ma már tudom, hogy ez az egy számít. A többi dolog meg majd úgyis elrendezi magát. 

IMG_3156

Olvass bele!

Leave a comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..