Élet

2017 – A facebook élet mögött

2016-ban teljesen egyedül töltöttem a karácsonyt, és a szilvesztert is. Részben azért, mert úgy tűnt nem értek a buszmenetrendekhez, másrészt pedig, mert egyszerűen lepusztítottam minden emberi kapcsolatot magam körül. De azt hiszem ez a pofon kellett ahhoz, hogy mindent elkezdjek a helyére pakolgatni 2017-ben. 

Apumon kívül egyetlen rokonommal sem tudtam tartani a kapcsolatot Anyum elvesztése óta, ami 2013-ban volt. Ebből egy évet ugye Ausztráliában töltöttem… de nem volt olyan hét, hogy ne álmodtam volna azt, hogy mi van, ha túl késő lesz. Mégis volt bennem valami, ami miatt képtelen voltam beszélni velük. Ami mindig megakadályozott. Féltem szembesülni. Mi van, ha tönkretette őket a gyász? Mi van, ha nem találom már meg bennük az erőt? Mi van, ha még gyengébb leszek? Vagy amitől talán a legjobban féltem: mi van, ha még erősebben kezdek el kötődni, és megint veszteség ér. Vajon fel tudok majd állni belőle? Azon a karácsonyon órákon át ültem a földön és bámultam a mobilom. És végül megtettem azt a bizonyos első lépést. Ezt az ünnepet már velük töltöttem. Persze a félelem nem múlt el, de a lelkem végre megnyugodhatott. Már képes leszek elszámolni magammal.

Januárban végül leutaztam Hódmezővásárhelyre, a szülővárosomba. Igaz 3 éves korom előtt elköltöztünk, de valahogy valamilyen titkos kötelék mindig lesz közöttünk. Ezért is volt csodálatos és egyben baromi nehéz, hogy annyi év után végre ismét megérkezhettem.

Ekkor még egy kiadónál dolgoztam másodállásban, ami észrevétlen teljesen tönkretett. Januárban ezzel sajnos még nem voltam teljesen tisztában. 

Közben kaptam egy médiás belépőt a Dublin Tech Summitra, amin emlékszem rengeteget dilemmáztam. 2 hetem volt eldönteni, hogy elutazok vagy sem. Már nem is tudom, hogy mitől tartottam annyira, mert végül hála a nagyon szuper kis Airbnb-nek és a fakultatív programoknak, nagyon jól éreztem magam.

Bár akkor még nem volt tudatos, de 2017-ben is minden lehetőséget megragadtam, hogy új embereket ismerjek meg, és fejlesszem magam, tanuljak. Az év első ilyen rendezvénye Oravecz Nóri Napközis koccintása volt. (És életem képe haha!)

Aztán eljött a dublini utazás napja, ami persze nem is az én életem volna, hogy ha nem valami csavarral indul. Még a reptéren sikerült úgy összevesznem emailben az akkori főnökömmel (totálisan nem egyeztek az elveink), hogy végül felmondtam. Persze addigra az egészségem már kezdett teljesen megsemmisülni. Én meg ahogy lenni szokott, nem vettem komolyan. Azért próbáltam a dublini 4 napból kihozni a maximumot! (Mondjuk miből nem próbálom?!)

Életem szerelme Gary Vaynerchuk ♡ haha :D

Bakancslistás volt a Moher-sziklák megkeresése is. 

Doolon Pierbe, meg egyenesen szerelmes lettem!

Februárban elkezdtem edzőterembe járni. Ami elsősorban azért kellett, mert egyre rosszabbul voltam. A stresszt képtelen voltam feldolgozni. És bár örülök annak, hogy emiatt beépítettem az edzést a mindennapjaimba (soha nem hittem volna, hogy képes leszek erre)… egészen nyár végéig nem tudtam meggyógyulni.

Márciusban eljutottam Malagára is, ahol 80%-ban feküdtem, mert nem maradt meg bennem semmilyen kaja. A stressz teljesen ráment a gyomromra, és végül itt döntöttem el, hogy muszáj lesz szakemberhez fordulnom. Persze ennek is meg volt a tanulsága. Hónapokon át figyelmen kívül hagytam a testem jelzéseit. Mindig magamat tettem az utolsó helyre, és irreális elvárásoknak akartam megfelelni. Ebben az évben végre megtanultam, hogy nincs semmi, ami fontosabb az egészségnél. Közhely, de tényleg csak akkor érti ezt meg az ember, ha keresztül megy ilyeneken.

Az áprilisom azzal telt, hogy kiváltottam a vállalkozóit, és átvettem a családi üzletet. Ez nagyjából el is tartott egy teljes hónapig, mire minden papír stimmelt.

Júniusban befizettem a Nomad Cruise-ra, mármint az előleget. És innentől kezdve a nyár minden egyes napja ugyanúgy telt. Reggel elmentem edzeni, majd pedig melóztam. Nem volt sem hétvégém, sem semmim. Kivétel egy napot, amikor felmentem Pestre, és vagy 2 estét, amikor elmentem borozni. :)

Az, hogy már nem dolgoztam a kiadónál, magával hozta, hogy ismét új kiadót kellett találnom a könyveimnek. Plusz kiadtam 2 újat is. Ami így utólag elég nagy butaság volt, mert tényleg minden energiámat felemésztettem. De végül csak elkészült minden. 

Mi mást csinálhattam volna az egyetlen szabadnapomon, mint szétázni… :D

Júliusban feljutottam végre Pestre Oravecz Nóri márkaépítés workshopjára okosodni. 

Azért szerencsére akadt olyan is aki nagyon szeretett. Legjobb barátnőm kisfia. :) 

Aztán végül augusztusban meghoztam egy másik nehéz döntést. Mivel a saját életemet szerettem volna élni, és nem a családom álmait, eladtuk az üzletünket. A terv az volt, hogy eladjuk a családi házat is, és Apum is elköltözik Szilvásváradról, meg én is. Ám a sors valahogy másképp akarta…

Ez az év teljesen kikészített. Túlvállaltam magam minden téren. Elég sok mindent máshogy csinálnék, ha most újra kezdhetném. Például lassítanék. Tudom bizonyos dolgoknak ára van. De azt hiszem, hogy nem helyes, ha hagyjuk magunk mellett elmenni az életet. A nyáron nem mondhatnám, hogy boldog voltam, és nem sokon múlt, hogy lett az egész rohanásnak maradandó következménye.

Szeptemberben elindultam a Nomad Cruise felé… A részletekbe most nem mennék bele, mert arról már írtam pár helyen. De megváltoztatta az életemet, a látásmódomat… mindent!

Lisszabon

Gran Canaria

Nomad Cruise

Saint Kitts

Curacao

Aruba

Panama City

Bocas del Toro

Isla Bastimentos

Starfish Bay

Cayo Zapatilla

Tulum

Playa del Carmen

Chichén Itzá

New York

New York – Synergy Global Forum

Lisszabon – Web Summit

Costa da Caparica

Porto

A rengeteg utazás és új élmény után következett a hatalmas mélyrepülés. Azt hittem, hogy pár hét után jelentkezik majd, mire kipihenem a nagy rohanást. De sajnos nem így történt. Már a 2. itthon töltött nap után azt éreztem, hogy ez nem az én helyem. A legtöbben persze körülöttem folyton azt mondták, hogy de hiszen ez a való élet. Viszont én nem akartam elfogadni ezt! Kellett egy terv. Nem azt mondom, hogy egész életemben utazni akarok, hanem azt, hogy szükségem van élményekre és kihívásokra. Ezért tudatosan elkezdtem tervezni azt, hogy hogyan válhatnék 100%-ig digitális nomáddá. Az út során 3 angol nyelvű állásinterjúm volt, és egy magyar. Szerencsére most olyanokkal dolgozhatok együtt, akik valóban értékelik a munkámat és kiélhetem a kreativitásomat. De persze ez csak a kezdet. Még nagyon sok hiányzik ahhoz, hogy minden lehetőséget kellőképpen kihasználhassak. Gondolok itt olyanra, hogy például média belépőt kaptam New Orleans-ba és Hongkong-ba is, amire elég valószínű, hogy nem lesz fedezetem. 

Szóval hazaértem november 11-én, és november 16-án már Janata Kriszta szövegíró kurzusán ültem. Egész életemben azzal küzdöttem, hogy hol találhatnék olyan lehetőségeket, melyek kielégítik a tudásszomjam. Tudom nevetségesen hangzik, de mostanra értettem meg, hogy annyi éven át azért nem voltam boldog, mert nem volt kihívás az életemben.

Azzal is tisztában voltam, hogy szükségem van arra az inspiráló érzésre, hogy új emberekkel találkozzak, akár csak a hajón, vagy az utazásaim során. Így novembertől kezdve minden egyes embernek igent mondtam, akikkel azelőtt soha nem találkoztam. Legyen az akár olvasóm, vagy csak egy idegen, aki rám írt facebookon. Életem legjobb döntései voltak ezek! De ugyanígy amennyire csak időm és lehetőségünk engedi nomad cruise-os csajokkal is igyekeztem találkozni.  

A következő héten Janata Kriszta tartott egy meetup-ot, amit nem szerettem volna kihagyni. Nagyon jó érzés volt, hogy emlékezett rám a kurzusról. Végül úgy döntöttem, hogy életemben először kiveszek egy szobát Pesten. Azt hiszem ez az időszak megerősített abban, hogy folytatnom kell ezt az utat, amit a hajózás során kezdtem el.

Oravecz Nóri is szervezett egy évzáró koccintást, szóval tele voltam programokkal azon a héten.

2 héttel később volt a Járatlan utakon fesztivál, ami 2 napos volt és Bori és Lea is előadott a Nomad Cruise-osok közül, ezért nem szerettem volna kihagyni. Ezúttal a Gellért-hegyen volt a szállásom. És minden egyes alkalommal egyre nehezebb hazamenni. :)

Az évet számtalan könyv becsomagolásával zártam, amit nagyon szépen köszönök Nektek! ♡

Ahol pedig biztosan megtalálhattok jövőre:

Ez az év nagyon sok változást hozott. Vagyis nagyon sok mindent változtattam meg. Próbáltam megjavítani azokat a kapcsolataimat, amit úgy éreztem, hogy meg kell. És kitettem a pontot olyanok végére, amik már nem építettek. Nagyon sok mindenbe belevágtam, és végig is csináltam. 2018-ban végre elkezdhetem élni azt az életet, amit mindig szerettem volna. Nem függök senkitől és semmitől. Ha nem utazok el egyedül, akkor soha nem ismerem meg magam igazán. És talán soha nem fogadom el magam. Soha nem értem meg, hogy nem azok a dolgok határoznak meg, amit mások gondolnak rólam. Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy vannak akik nem szeretnek, mégiscsak szerethető ember vagyok. 

2018-at azzal kezdem, hogy kipofozom azt a családi házat, ahol felnőttem. Valahogy kifizetem belőle Apum részét, és teljesen új életet kezdek. Talán ez lesz a legkeményebb évem, de nem bánom. Tudom, hogy annyi éven át nem voltam boldog, mert fogalmam sem volt, hogy merre tartok. Fogalmam sem volt arról, hogy miért nem találom a helyem… és néha már azt hittem, hogy soha nem is lesz meg ez az érzés… 

De végre boldog vagyok, és végre azokkal tölthetem az ünnepeket, akiket szeretek! ♡

Ha eljutottál ide az olvasásban, bízom benne, hogy megérted te is, minden csak a kitartáson múlik és nem a szerencsén!

Legyen csodás 2018-as évetek! ♡

Olvass bele!

Leave a comment

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..