Inspiráció

    Ki írja az életedet?

    Minden életet visszafele lehet megérteni.

    Vannak időszakok, amikor sokkal könnyebben teszek meg dolgokat, sokkal kevesebbet gondolkozok, mielőtt lépnék. Sőt igazából azt hiszem, hogy mindig olyankor történnek igazán nagy dolgok az életemben, amikor nem is gondolkozok azon, hogy lépjek-e vagy sem.

    Szeretem a kerek történeteket. Azokat, amikor az élet pontosan olyan, mintha meg lenne komponálva. És ezt már igazából a hajón is megfigyeltem, hogy mennyire egyszerűen történnek a dolgok, amikor nem mi akarunk irányítani. Amikor rábízzuk magunkat a sorsra, vagy valamire, ami sokkal inkább tudja, hogy mi van számunkra megírva.

    Szeretem azt gondolni, hogy minden egyes lépés, amit abban az időszakban megtettem elvezetett valahová. Hogy éppen ott voltam, ahol lennem kellett és nem csak fizikailag, de lélekben is. Hogy minden ami ma létrejön, az csak azért lehetséges, mert sokkal többször mondtam igent, mint nemet. Sokkal többször léptem, mint nem. Sokkal több dologba ugrottam fejest kételkedés nélkül, mint hogy az egyszerű utat választottam volna.

    Az élet mindig lehetőségeket kínál, és ha semmi nem marad majd egyszer a hajón töltött emlékeimből, ezt az egyet meg akarom tartani. Mindig belevágni mindenbe. Mindig igent mondani a legőrültebb kihívásokra (kivétel, ha ahhoz tudni kell úszni… ez azért mindig egy jó mentség lesz). Emlékszem, mikor Pollival laktam Bocas-ban, azt mondtam neki, hogy tudom jó lakótárs leszel, mert majd minden őrültségbe beleviszel. Végülis csak néhány kétes színű és származású alkohol lett belőle. De majd folytatjuk.

    Hálás vagyok az életnek azért, hogy megtanított arra, hogy lépjek. Hogy annyiszor végignéztem azokat a lehetőségeket, amik elmentek mellettem, hogy egyszerűen meguntam tovább várni a megfelelő pillanatra. És igen jól tudjuk, hogy azok soha nem jönnek el.

    Hálás vagyok magamnak, hogy végül szépen lassan megtanulom, hogy mégis csak kifizetődőbb arra menni, amerre a szívem húz. Még ha látszólag semmi értelme. Vagy ha az az út elhagyatott, vagy ha rohadtul nincs arra semmilyen út. Akkor is.

    És igazából ez a történet arról szól, hogy volt egy időszakom novemberben, amikor mindenre igent mondtam. Minden vállalkozás felkérésre, minden szivességre, minden találkozóra. Minden olyanra, amiről magam sem tudtam, hogy van-e értelme, vagy hogy kellene-e lennie.

    Aztán ebből meg az lett, hogy találkoztam valakivel, akivel szerintem életem egyik legkínosabb első 20 percét töltöttem. Mivel az élőzene miatt semmit nem hallottunk egymás beszélgetéséből. De aztán valahogy a nehezén mindig átlendül az ember, ha képes elég humorral kezelni a saját életét. És igaz akkor még egyáltalán nem gondoltuk, hogy 3 hónap múlva lesz majd egy honlapunk, azt meg főleg nem, hogy én ezen angolul fogok publikálni.

    Visszanézve az eddigi életemet, mindig elgáncsoltam magam, a kishitűségemmel. Mindig keményen dolgoztam, de azt éreztem, hogy még ez sem elég jó. És félúton valahogy mindig meggyőztem magam, hogy ennek semmi értelme. De idén meguntam azt a rengeteg zárt ajtót, amit egész életemben kaptam. Azt, hogy az ötleteimre soha nem lelkesedés volt a válasz. Meguntam, hogy folyton azt éreztetik velem, hogy nekem nagy eséllyel egy másik bolygón lenne a helyem. Szóval év elején életemben először azt mondtam egy cégnek, hogy egy „ja oké, hát próbáljuk meg” mondat nekem nem elég. Én ennél több vagyok.

    És őszintén? Hiszek abban, hogy ez kellett, hogy azt mondja az élet, oké akkor ez egy jó irány, és kapsz igazi segítőket.

    Szóval most így állunk. Baromi hálás vagyok, hogy mikor elkezdenék panaszkodni Dávidnak, hogy miért nem vagyok képes egy cikket kipréselni magamból, akkor nem veregeti meg a vállam, hogy semmi baj. Hanem lazán azt mondja, hogy oké, hát én most így elmegyek edzeni este 8-kor, aztán megírok még egy cikket. És akkor elszégyellem magam, és leülök és megcsinálom.

    Az élet, (főleg szerintem az enyém haha) általában teljesen kiszámíthatatlan, de hiszek benne, hogy ha merünk kockáztatni, és azonnal lépni, akkor nagyszerű dolgokat fedhet fel előttünk. A világ tele van lehetőségekkel, csak mi az esetek 90%-bán nem lépünk, nem kockáztatunk… nem teszünk semmit.

    Szóval részemről köszönöm!

    1 hét múlva pedig startolunk!